Az önkényuralom és a fotótörténet. Október 6.

---

Utolsó módosítás/ last update: 2015 .04. 01.

The tyranny and the history of photography. After defeat of the 1848/49 Hungarian Revolution and War of Independence, possessing a portrait of a participant of the war of independence was for almost twenty years an indictable offence. This period of our history created a new product.: miniature (easy-to-hide) Daguerreotype reproductions were made of the graphic (engraving, litography) portrays of the embelematic men of the resistance movement. Lipót  Strelisky was a significant member of the early Hungarian photography.   From goldsmith he became a photographer.   I have not found hallmarks on those plates known by me that were supposed to be made by him.  It can be supposed that as goldsmith, he (also) used plates prepared by himself. According to various sources he served in the home guards during the Hungarian revolution (1848/49) and photographed its prominent personalities partly with daguerreotype partly with talbotype technique.  The location of these pictures, if still exist, is unknown.  During the years of absolutism he continued to distribute the pictures of the revolution’s main players reproduced using photo technical processes (daguerreotype?) for which he was imprisoned in the Újépulet (New Building, notorious prison), although in the book by Etelka Baji about Strelinsky the contemporary judicial books do not mention this fact.  More than likely these pictures were reproductions of artistic pictures prepared using graphical multiplying processes (such as the one shown here). Later, during the collodion period the French René P. P. Dagron, one of the inventors of the microfilm, made and inserted microscopic pictures about the participants of the revolution,  into all sorts of objects (stanhopes). These were smuggled into Hungary. Links An experiment to determine the author of the Petőfi daguerreotype using computer evaluation of the data on the daguerreotype plates http://archfot.t15.org/petdagen.html Short History of the Daguerreotype Conservation in Hungary http://archfot.t15.org/dagtoren.html Note:the picture captions also in English...

Strelisky Lipót a korai magyar fotográfia jelentős alakja volt. Aranyművesből vált fényképésszé. A neki tulajdonítható, általam ismert lemezeken ötvösjelet nem találtam elképzelhető, hogy aranyműves szakemberként a saját maga által készített lemezeket (is) használhatta.

A különféle források, legendák szerint szabadságharc alatt nemzetőr volt és részben dagerrotip, részben talbotip technikával fényképezte annak nevezetes személyiségeit. Ezek a képek ma ismeretlen helyen tartózkodnak, ha még megvannak egyáltalán. Az önkényuralom éveiben a szabadságharc szereplőinek fototechnikai eljárással (dagerrotípiával?) sokszorosított képeit terjesztette ezért az Újépületben is raboskodott (bár Baji Etelka, Streliskyről szóló könyve szerint erről nincs adat a korabeli bírósági forrásokban). E képei valószínűleg  sokszorosítógrafikai eljárással készült képzőművészeti ábrázolások reprodukciói voltak (mint pl. az itt bemutatott).

Strelisky dagerrotip reprodukciója Borsos József -August Pettenkoffen: Az első magyar országgyűlés megnyitása (1848. julius 5. Pest.) c. litográfiájáról
Hátlapja a szignóval : L. Strelisky Daguerreotypeur  Blühdornische Haus No 218 Göttergasse.
Az egri Dobó István Múzeum tulajdona  

Daguerreotype reproduction of Strelisky of the lithography of József Borsos – August Pettenkoffen:  The opening of the first Hungarian parliament (5 July, 1848, Pest).
On the back with the sign:  L. Strelisky Daguerreotypeur  Blühdornische Haus No 218 Göttergasse.
Owned by the Dobó István Múzeum of Eger

Az 1848/49-es szabadságharc  leverése után majdnem húsz éven keresztül büntetendő cselekmény lett a szabadságharc szereplőinek képét birtokolni. Emiatt közvetlenül a bukás után (mikor a megtorlás a legkeményebb volt), maguk a tulajdonosok semmisítették meg tömegesen (meg a hatóságok is persze) ilyen képeiket, vagy rejtették el olyan helyekre ami a megmaradásuk szempontjából nem volt túl jó és felejtették ott évtizedekig. Kis kitérővel megemlítenénk, hogy voltak ennek a kornak hozadékai is: például az ellenállás kultuszához igen kisméretű (jól elrejthető) dagerrotip reprodukciók készültek a korszak hírességeinek sokszorosítógrafikai ábrázolásairól

Hazai gyűjteményekben több, az előbb bemutatotthoz hasonló technikájú, installációjú ám igen kisméretü dagerrotip reprodukció található  a szabadságharc nevezetes szereplőit ábrázoló, ismert sokszorosítógrafikai alkotásokról. Természetesen, ahogy ez a dagerrotipjeink többségénél lenni szokott -- s itt az ok is érthető -- szignálatlanul. Nagyon az az érzésem, hogy ezek is Streliskytől származhatnak remélem majd bizonyítékot is találok (vagy valaki más). Ez a most érintett téma szintén megérdemelne némi kutatást és e képek  újrafelfedezését a fotótörténet számára.

Kossuth Lajos, August Prinzhoffer litográfiájáról  ( a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona)
Bem József,  Tyroler József rézmetszetéről  (a Magyar Fotográfiai Múzeum  tulajdona)
Aulich Lajos, Krauser litográfiájáról (a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona)
Batthyány Lajos, Barabás Miklós litográfiájáról  (a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona)

Lajos Kossuth, politician from the Prinzhoffer lithography ( owned by the Hungarian National Museum)
József Bem, general, from the Tyroler copper engraving  (owned by the Hungarian Museum of Photography)
Lajos Aulich, executed minister of war, from the Krauser lithography (owned by the Hungarian National Museum)
Lajos Batthyány, executed prime minister, from the Barabás lithography  (owned by the Hungarian National Museum)

Ezeken a képeken látható az is milyen egy jellegzetes és komplett, az 1840-es évek második felében mifelénk használt dagerrotip installáció.

Batthyány Lajos, Barabás Miklós litográfiájáról  (a dagerrotip a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona)
Lajos Batthyány, executed prime minister, from the Barabás lithography  (the daguerreotype is owned by the Hungarian National Museum)




Bem József,  Tyroler József rézmetszetéről  (a dagerrotip a Magyar Fotográfiai Múzeum  tulajdona)
József Bem, general, from the Tyroler copper engraving  (the daguerreotype is owned by the Hungarian Museum of Photography)




Aulich Lajos, Krauser litográfiájról (a dagerrotip a Magyar Nemzeti Múzeum  tulajdona)  és az eredeti litográfia egyik változata
 Lajos Aulich, executed minister of war, from the Krauser lithography (daguerreotype owned by the Hungarian National Museum) And a version of the original litography. 

Dagerrotip reprodukció Kossuth Lajos, Walzel A. kőnyomata Barabás Miklós 1847-iki rajza után. 3 x 2,5 cm
A dagerrotip a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. Mellette az eredeti grafika egy változata  oldalfordítottan, ahogy a dagerrotip ábrázolja.

Lajos Kossuth, politician, reproduction from the Barabás Miklós lithography 1847, 3 x 2,5 cm ( the daguerreotype owned by the Hungarian National Museum) and the original graphic, reversed position as seen on the daguerreotype

A dag forrása / picture sources: Stemlerné Balog Ilona: ESCHER KÁROLY RESTAURÁLÁSAI A PETŐFI-DAGERROTÍPIA ELŐTT
A rajz itt látható változata  SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE c. művében jelent meg

August Prinzhoffer Kossuth Lajost  ábrázoló litográfiájáról készített dagerrotipreprodukció.  26 x 40 mm
A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona.
Mellette az eredeti grafika részlete oldalfordítottan, ahogy a dagerrotip ábrázolja.

Lajos Kossuth, politician, reproduction  from the August Prinzhoffer lithography 26 x 40 mm ( owned by the Hungarian National Museum)
and a detail of the original graphic reversed position as seen on the daguerreotype

A teljes grafika / source of the whole litography ahttp://www.kepido.oszk.hu/attachments/images/nagy/szi074.jpg címen látható

  Mégegy dagerrotip reprodukció.ugyanarról a grafikáról, a védőcsomagolás hátoldala és egy közeli részletkép
Another daguerreotype from the same graphic, the verso of thre preserver and a detail of the plate
A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. Property of the Hungarian National Museum

És egy talboptípia is: Skopall József az 1850-es években készült talbotip reprodukciója Széchenyi István egy Franz Eybl által 1842-ben készített litográfiáról A fotó a Xantus János Múzeum tulajdona,
István Széchenyi, a calotype of  József Skopall from a litography of Franz Eybl. Property of the Xantus János Museum
Forrás/Source:-Farkas Zsuzsa: Skopáll József győri talbotípiái 1850-1852-ből http://www.mafot.hu/farkas_zsuzsa-skopall_jozsef.html

Később, a kollódiumkorszakban mikroszkópikus méretűre kicsinyített képeket készített és applikált különböző használati tárgyakba a szabadságharc ismert személyiségeiről a francia René P. P. Dagron a mikrofilm feltalálója, amelyeket aztán valahogy becsempésztek Magyarországra. (E szerkezet neve stanhope és 1859-ben találta fel Dagron, a mikroméretű kép egy nagyítóként működő kristályon keresztül volt szemlélhető) Egy ilyen gyűrű  van a Nemzeti Múzeum birtokában, a Hadtörténeti Múzeumban meg egy pipa, a Móra Ferenc Múzeumban egy nyakkendőtű, stb.


Linkek:

Kísérlet a Petőfi dagerrotip szerzőjének megállapitására, dagerrotip lemezek adatainak számitógépes értékelése segitségével
http://archfoto.atspace.eu/petdagel.html
A magyarországi dagerrotip konzerválás rövid története
http://archfoto.atspace.eu/dagtor.html
Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.eu/klexframe.html


Felhasználtam még az alábbi írást:
Csengel-Plank Ibolya:  A képcsempészet sajátos formái 1849 után
A Hadtörténeti Múzeum értesítője, 0238-4442. 11. 2010. p. 23-43.



Régebbi bejegyzések a témában:

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

---

A császár dagerrotípiája. Vagy nem az, csak olyan.

(Próbabejegyzés / Testing post...)

Summary: The Daguerreotype of the Kaiser. Or not, just similar. Daguerre sent samples from his invention to several European emperors, usually three dags in a common frame. The exception was the Austro-Hungarian monarchy because not the kaiser had the true power, but the cancellor Metternich, so Daguerre sent also three daguerreotypes, but in 3 separate frames: one to the kaiser, one to Metternich and one to Antal Apponyi who was the ambassador of the monarchy in Paris and he arranged the transaction between Daguerre and the leaders of the state.  Now the dag of Apponyi is in the Hungarian Technical Museum, the Metternich's one is in the Chech Technical Museum in Prague, but the Kaiser's one is disappeared.  The last data about the plate (what I'm know) the next kaiser, Franz Joseph I. placed to the collection which was created for the educating of the Crown Prince but after the mysterious suicide of the Prince, there is no information about that dag. There is a description of the Kaisers dag in the periodical: "Der österreichische Zuschauer" 20. Sept. 1839. (The original German texts are quoted below) which fits to an daguerreotype what is in the Gernsheim Collection, Texas. "Notre-Dame et l’Île de la Cité, vers 1838, 15.5×20.6cm." Perhaps it was the Kaisers one or just similar... Anyway, after the second WW. a lot of valuable thing was available in Europe for a collector... (Das eine der beiden Bilder, eine Ansicht der Kirche „Notre Dame" in Paris, enthält die Darstellung eines ganzen Stadtteiles. In der Mitte befindet sich eine gotische Kirche (Notre Dame). Bei derselben führt eine Brücke über die Seine; zu beiden Seiten erblickt man die Quais und perspektivische Häuserreihen. In English: One of the two images, a view of the church "Notre Dame" in Paris, has laid out a whole part of the town in the middle of a Gothic church (Notre Dame) at the same there is a bridge over the Seine;.. Both sides we can see the quays and perspective rows of houses.) Source of the "Der österreichische Zuschauer" Eder, Josef Maria quoted in the book: Geschichte der Photographie, Ausführliches Handbuch. l. book  l. part, 4. edition.  1932 Knapp, W. Halle 318-319 pp The captions of the pictures are bilingual..

Egy mannheimi kiállításra kis időre visszajött Európába Texasból a Gernsheim gyűjtemény néhány darabja köztük egy a Daguerre által készített és 1838-ra datált dagerrotip amelyik a Notre Dame-t és a Szajnát ábrázolja.

Helmut Gernsheim fotótörténész, gyűjtő, fotográfus. (1913. március 1.  München -- 1995. július 20  Lugano, Svájc) Fényképészként dolgozott Németországban majd 1937 ben Angliába költözött ahol a II. világháború idején mint "friendly enemy alien"-t  egy évre Ausztráliába, New South Wales-be, Hay-be internálták, itt kezdett a fotótörténettel, -esztétikával foglalkozni. Miután visszatért Angliába (ahol 1946-ban állampolgárságot is kapott) összebarátkozott Beaumont Newhall-al  (kritikus, esztéta,1908 június 22. – 1993 február 26, ) akinek a biztatására feleségével Alison Eames Gernsheim-mel közösen gyűjteni is kezdett fotókat. Többek között a híres Niépce féle képet is ő találta meg Angliában és vette meg a gyűjteménye számára az 1950-es években. Több közös fotótörténeti könyvet is megjelentettek. 1963-ban igen jelentős gyűjteménye  a mostani helyére, a Texasi Austinban lévő Humanities Research Center-be került.

Daguerre, mielőtt még kiderült volna, hogy a francia állam megveszi és a világnak ajándékozza találmányát, annak népszerűsítése érdekében mintadarabokat küldött néhány uralkodónak. Három, egy keretbe tett dagerrotipet küldött például a bajor királynak és az orosz cárnak (A belga király is kapott valamilyet, irodalmi adatok szerint, de részleteket nem tudok).

A bajor királynak küldött képek.

Pictures for the king of Bavaria (replica in the original installation)

A 3 kép 1937-ben még látható volt, mikor Beaumont Newhall egy kiállításához fényképek készültek róla. De viszont már egy az 1960-as években készült fénykép szerint se lehetett látni az oxidációtól, aztán az 1970-es években volt egy balul sikerült restaurálási kísérlet ami szintén nem vált előnyére. Köztük van a híres darab amin a cipőpucolónál álló ember kiexponálódott a hosszú megvilágítási idő ellenére, s így ő lehet az első ember aki (ismert) fényképen szerepel. A müncheni Stadtmuseum fotomúzeumában van letétként, ahol a 80-as években, a  Marjen Schmidt és a George Eastman House munkatársainak közreműködésével a  Newhall féle képek alapján készült faximile látható róla, amit az eredeti keretbe tettek. Ez van ezen a képen is.

A cárnak küldött képek. Hosszú lappangás után néhány éve kerültek elő egy gyűjteményből és 2011-ben a Hermitage-ban kiállították egy orosz dagerrotip történeti kiállításon.

Pictures to the Tsar of Russia.

Daguerre az Osztrák-Magyar birodalom fejének is szánt három lemezt de errefelé a helyzet már akkor is kissé bonyolultabb volt. Az uralkodó I. Ferdinánd volt osztrák császárként, aki magyar király is volt, V. Ferdinánd néven. A tényleges hatalmat azonban Metternich kancellár birtokolta. Daguerre tudhatta ezt mivel ezúttal az uralkodóknak járó, 3 dagerrotipes adagot külön kereteztette és egyet küldött a császárnak, egyet Metternichnek és egyet a tranzakció lebonyolításában közreműködő Apponyi Antalnak a monarchia párizsi nagykövetének (utóbbi kettőt dedikálta is).

Apponyi Antal (1782-1852) 1826 és 1849 között volt a monarchia párizsi és római nagykövete
Antal Apponyi (1782-1852) between 1826 and 1849 ambassador of the Austro-Hungarian monarchy in Paris and Rome

A http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/... címről linkelve

 Az Apponyi féle dagerrotip ma a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban van,

Daguerre: Csendélet Apponyi Antalnak dedikálva
Daguerre: Still life dedicated to Antal Apponyi

A dedikáció szövege / the text of dedication: Épreuve ayant serviŕ constater la découverte de Daguerreotype, offerteŕ Monsieur le-Comte d'Appony par son trés-humble & trés-obélissant serviteur  Daguerre. (Magyarul: Felvétel a dagerrotípia fölfedezésének bizonyítására, melyet Apponyi gróf úrnak fölajánl legalázatosabb és legengedelmesebb szolgája Daguerre)





A kép az 1970-es években

The plate in the 1970-s

a Metternich féle a prágai Národní technické muzeum gyűjteményében van,

Daguerre: Csendélet, Metternichnek dedikálva
Daguerre: Still life dedicated to Metternich

a császáré azonban eltűnt. Az utolsó (általam ismert) adat szerint Ferenc József császár helyezte el abban a gyűjteményben amit a trónörökös kiművelése céljából hozott létre, a trónörökös rejtélyes öngyilkossága után azonban már nem tudni mi lett vele.

A császár és Metternich képét még 1839-ben kiállították Bécsben, és maradt egy korabeli leírás róluk a "Der österreichische Zuschauer"  c. lap 1839 szeptember 20.-i  113.-as számában. Azt írják a császáréról :

"Az egyiken a két kép közül, a párizsi Notre Dame templom látható, és egy egész városrész képét is tartalmazza melynek közepén található a gótikus templom (Notre Dame) Ugyanakkor van egy híd a Szajna fölött melynek két oldalán láthatóak a rakpartok és perspektivikus házsorok."
(Das eine der beiden Bilder, eine Ansicht der Kirche „Notre Dame" in Paris, ent­hält die Darstellung eines ganzen Stadtteiles. In der Mitte befindet sich eine gotische Kirche (Notre Dame). Bei derselben führt eine Brücke über die Seine; zu beiden Seiten erblickt man die Quais und perspektivische Häuserreihen.
A szöveget Eder, Josef Maria idézi könyvében: Geschichte der Photographie, Ausführliches Handbuch. l. kötet, l. rész, 4. kiadás.  1932 Knapp, W. Halle 318-319 pp.)

Ez majdnem tökéletes leírása az alábbi képnek ami a Gernsheim gyűjteményben van és szerepel a mostani kiállításon, vajon nem az elveszett dagerrotip került e a gyűjteménybe a háború utáni Európából?

Daguerre: Notre-Dame et l’Île de la Cité, vers 1838, 15.5×20.6cm
A http://lunettesrouges.blog.lemonde.fr/ címről linkelve

Bár a leírás szerint a kép közepén lenne a Notre Dame de a szerző valószínűleg emlékezetből vagy elmondás alapján írhatta a szöveget mert a meglévő Metternich féle dagerrotip leírása is pontatlan:
"Daguerre úr műtermét mutatja...előtérben egy Herkulest (gipsz szobor) látunk ez van a legjobban megvilágítva...Mellette a padlón fekszik egy Szfinx és egyes szoborrészek, karok, lábak, stb. ...mindezeken az alakokon kivehetők különösen a Herkulesen az izmok, árnyékok... "
(...Das zweite Bild stellt das Atelier des Herrn Daguerre vor; es bleibt an Klarheit und Vollendung hinter dem ersten etwas zurück, vermut¬lich weil in dem geschlossenem Raume eines Zimmers die Beleuchtung nicht so kräftig sein konnte als unter freiem Himmel. Wir sehen hier im Vordergrund einen Herkules (Gypsstatue), der am hellsten ge¬halten ist und daher auch am deutlichsten hervortritt. Neben ihm liegt eine Sphinx am Boden, mehrere einzelplastische Gegenstände, als Hände, Füße usw. füllen den Zwischenraum. Links im Hintergrunde stehen die Grazien, als Chariathiden eine Schale tragend. An allen diesen Figuren, besonders aber am Herkules ist jeder Muskel, jeder.  Schatten und Halbschatten, auf das deutlichste ausgedrückt...)
Hát a csendélet mint látható egy kissé másképp fest. Nem Herkules vagy Szfinx szobor van rajta és a többi dolog sem karok és lábak, de a korabeli újságíró mitológiai, műtörténeti és anatómiai ismereteket leszámítva egész elviselhetően leírja a képet. Sokat nem kockáztatott, fényképes sajtó még sokáig nem volt és a lemezek is visszakerültek a tulajdonosokhoz.
Jó lenne tudni vajon honnan került a gyűjteménybe a kép a Fox Talbot Múzeum szerint Gernsheim 1950 körül vásárolta Angliában.

Kiegészítés, a Metternich-féle képen látható tárgyak szakszerű leírása: Jobbról balra (mert a kép oldalfordított):  Három grácia, az eredeti panel mielőtt a Louvre-é lett (onnan szerezhette Daguerre ezeket a kis izéket is), a Petits-Augustins temlomban volt (ahol a francia királysírok egy része), és ez eredetileg Germain Pilon (1560-1563), halotti szobra, amely egy II.Henrik szívét tartalmazó urnát tartott. Daguerre a szobor egy kisebb változatát helyezte képre amit Klemens von Metternich osztrák miniszternek küldött 1839 augusztusában.  Ezután egy dekoratív pilon (valószínűleg a késői XVIII. vagy a korai XIX. századból), egy gótikus épitészeti elem másolata, egy Jupiter Tonans  (Mennydörgő Jupiter, villámokkal a kezében - XVI--XVII. századi, francia vagy olasz szobor lehet). És egy Edward Baily féle Éva (szökőkút-szobor másolata) de háttal. (Arago is kapott három képet, ahogy dukál és az egyiken elölről látható. Ezek a képek az alábbi linken megnézhetőek.) Forrás: Stephen Pinson,  Daguerre, expérimentateur du visuel http://etudesphotographiques.revues.org/index345.html

 Linkek:

Wikipédia, Boulevard du Temple (dagerrotípia): http://hu.wikipedia.org/wiki/Boulevard_du_Temple_(dagerrotípia)

Wikipédia, V. Ferdinánd magyar király-: http://hu.wikipedia.org/wiki/V._Ferdinánd_magyar_király
Die Geburtsstunde der Fotografie - Meilensteine der Gernsheim-Collection. Reiss-Engelhorn- Museen, Mannheim vom 9. September bis zum 6. Januar 2013: http://www.rem-mannheim.de/ausstellungen/aktuelle-ausstellungen/geburtsstunde-der-fotografie.html

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.http://archfoto.atspace.eu/klexframe.html

Régebbi bejegyzések a témában:

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.