A császár dagerrotípiája. Vagy nem az, csak olyan.

(Próbabejegyzés / Testing post...)

Summary: The Daguerreotype of the Kaiser. Or not, just similar. Daguerre sent samples from his invention to several European emperors, usually three dags in a common frame. The exception was the Austro-Hungarian monarchy because not the kaiser had the true power, but the cancellor Metternich, so Daguerre sent also three daguerreotypes, but in 3 separate frames: one to the kaiser, one to Metternich and one to Antal Apponyi who was the ambassador of the monarchy in Paris and he arranged the transaction between Daguerre and the leaders of the state.  Now the dag of Apponyi is in the Hungarian Technical Museum, the Metternich's one is in the Chech Technical Museum in Prague, but the Kaiser's one is disappeared.  The last data about the plate (what I'm know) the next kaiser, Franz Joseph I. placed to the collection which was created for the educating of the Crown Prince but after the mysterious suicide of the Prince, there is no information about that dag. There is a description of the Kaisers dag in the periodical: "Der österreichische Zuschauer" 20. Sept. 1839. (The original German texts are quoted below) which fits to an daguerreotype what is in the Gernsheim Collection, Texas. "Notre-Dame et l’Île de la Cité, vers 1838, 15.5×20.6cm." Perhaps it was the Kaisers one or just similar... Anyway, after the second WW. a lot of valuable thing was available in Europe for a collector... (Das eine der beiden Bilder, eine Ansicht der Kirche „Notre Dame" in Paris, enthält die Darstellung eines ganzen Stadtteiles. In der Mitte befindet sich eine gotische Kirche (Notre Dame). Bei derselben führt eine Brücke über die Seine; zu beiden Seiten erblickt man die Quais und perspektivische Häuserreihen. In English: One of the two images, a view of the church "Notre Dame" in Paris, has laid out a whole part of the town in the middle of a Gothic church (Notre Dame) at the same there is a bridge over the Seine;.. Both sides we can see the quays and perspective rows of houses.) Source of the "Der österreichische Zuschauer" Eder, Josef Maria quoted in the book: Geschichte der Photographie, Ausführliches Handbuch. l. book  l. part, 4. edition.  1932 Knapp, W. Halle 318-319 pp The captions of the pictures are bilingual..

Egy mannheimi kiállításra kis időre visszajött Európába Texasból a Gernsheim gyűjtemény néhány darabja köztük egy a Daguerre által készített és 1838-ra datált dagerrotip amelyik a Notre Dame-t és a Szajnát ábrázolja.

Helmut Gernsheim fotótörténész, gyűjtő, fotográfus. (1913. március 1.  München -- 1995. július 20  Lugano, Svájc) Fényképészként dolgozott Németországban majd 1937 ben Angliába költözött ahol a II. világháború idején mint "friendly enemy alien"-t  egy évre Ausztráliába, New South Wales-be, Hay-be internálták, itt kezdett a fotótörténettel, -esztétikával foglalkozni. Miután visszatért Angliába (ahol 1946-ban állampolgárságot is kapott) összebarátkozott Beaumont Newhall-al  (kritikus, esztéta,1908 június 22. – 1993 február 26, ) akinek a biztatására feleségével Alison Eames Gernsheim-mel közösen gyűjteni is kezdett fotókat. Többek között a híres Niépce féle képet is ő találta meg Angliában és vette meg a gyűjteménye számára az 1950-es években. Több közös fotótörténeti könyvet is megjelentettek. 1963-ban igen jelentős gyűjteménye  a mostani helyére, a Texasi Austinban lévő Humanities Research Center-be került.

Daguerre, mielőtt még kiderült volna, hogy a francia állam megveszi és a világnak ajándékozza találmányát, annak népszerűsítése érdekében mintadarabokat küldött néhány uralkodónak. Három, egy keretbe tett dagerrotipet küldött például a bajor királynak és az orosz cárnak (A belga király is kapott valamilyet, irodalmi adatok szerint, de részleteket nem tudok).

A bajor királynak küldött képek.

Pictures for the king of Bavaria (replica in the original installation)

A 3 kép 1937-ben még látható volt, mikor Beaumont Newhall egy kiállításához fényképek készültek róla. De viszont már egy az 1960-as években készült fénykép szerint se lehetett látni az oxidációtól, aztán az 1970-es években volt egy balul sikerült restaurálási kísérlet ami szintén nem vált előnyére. Köztük van a híres darab amin a cipőpucolónál álló ember kiexponálódott a hosszú megvilágítási idő ellenére, s így ő lehet az első ember aki (ismert) fényképen szerepel. A müncheni Stadtmuseum fotomúzeumában van letétként, ahol a 80-as években, a  Marjen Schmidt és a George Eastman House munkatársainak közreműködésével a  Newhall féle képek alapján készült faximile látható róla, amit az eredeti keretbe tettek. Ez van ezen a képen is.

A cárnak küldött képek. Hosszú lappangás után néhány éve kerültek elő egy gyűjteményből és 2011-ben a Hermitage-ban kiállították egy orosz dagerrotip történeti kiállításon.

Pictures to the Tsar of Russia.

Daguerre az Osztrák-Magyar birodalom fejének is szánt három lemezt de errefelé a helyzet már akkor is kissé bonyolultabb volt. Az uralkodó I. Ferdinánd volt osztrák császárként, aki magyar király is volt, V. Ferdinánd néven. A tényleges hatalmat azonban Metternich kancellár birtokolta. Daguerre tudhatta ezt mivel ezúttal az uralkodóknak járó, 3 dagerrotipes adagot külön kereteztette és egyet küldött a császárnak, egyet Metternichnek és egyet a tranzakció lebonyolításában közreműködő Apponyi Antalnak a monarchia párizsi nagykövetének (utóbbi kettőt dedikálta is).

Apponyi Antal (1782-1852) 1826 és 1849 között volt a monarchia párizsi és római nagykövete
Antal Apponyi (1782-1852) between 1826 and 1849 ambassador of the Austro-Hungarian monarchy in Paris and Rome

A http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/... címről linkelve

 Az Apponyi féle dagerrotip ma a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban van,

Daguerre: Csendélet Apponyi Antalnak dedikálva
Daguerre: Still life dedicated to Antal Apponyi

A dedikáció szövege / the text of dedication: Épreuve ayant serviŕ constater la découverte de Daguerreotype, offerteŕ Monsieur le-Comte d'Appony par son trés-humble & trés-obélissant serviteur  Daguerre. (Magyarul: Felvétel a dagerrotípia fölfedezésének bizonyítására, melyet Apponyi gróf úrnak fölajánl legalázatosabb és legengedelmesebb szolgája Daguerre)





A kép az 1970-es években

The plate in the 1970-s

a Metternich féle a prágai Národní technické muzeum gyűjteményében van,

Daguerre: Csendélet, Metternichnek dedikálva
Daguerre: Still life dedicated to Metternich

a császáré azonban eltűnt. Az utolsó (általam ismert) adat szerint Ferenc József császár helyezte el abban a gyűjteményben amit a trónörökös kiművelése céljából hozott létre, a trónörökös rejtélyes öngyilkossága után azonban már nem tudni mi lett vele.

A császár és Metternich képét még 1839-ben kiállították Bécsben, és maradt egy korabeli leírás róluk a "Der österreichische Zuschauer"  c. lap 1839 szeptember 20.-i  113.-as számában. Azt írják a császáréról :

"Az egyiken a két kép közül, a párizsi Notre Dame templom látható, és egy egész városrész képét is tartalmazza melynek közepén található a gótikus templom (Notre Dame) Ugyanakkor van egy híd a Szajna fölött melynek két oldalán láthatóak a rakpartok és perspektivikus házsorok."
(Das eine der beiden Bilder, eine Ansicht der Kirche „Notre Dame" in Paris, ent­hält die Darstellung eines ganzen Stadtteiles. In der Mitte befindet sich eine gotische Kirche (Notre Dame). Bei derselben führt eine Brücke über die Seine; zu beiden Seiten erblickt man die Quais und perspektivische Häuserreihen.
A szöveget Eder, Josef Maria idézi könyvében: Geschichte der Photographie, Ausführliches Handbuch. l. kötet, l. rész, 4. kiadás.  1932 Knapp, W. Halle 318-319 pp.)

Ez majdnem tökéletes leírása az alábbi képnek ami a Gernsheim gyűjteményben van és szerepel a mostani kiállításon, vajon nem az elveszett dagerrotip került e a gyűjteménybe a háború utáni Európából?

Daguerre: Notre-Dame et l’Île de la Cité, vers 1838, 15.5×20.6cm
A http://lunettesrouges.blog.lemonde.fr/ címről linkelve

Bár a leírás szerint a kép közepén lenne a Notre Dame de a szerző valószínűleg emlékezetből vagy elmondás alapján írhatta a szöveget mert a meglévő Metternich féle dagerrotip leírása is pontatlan:
"Daguerre úr műtermét mutatja...előtérben egy Herkulest (gipsz szobor) látunk ez van a legjobban megvilágítva...Mellette a padlón fekszik egy Szfinx és egyes szoborrészek, karok, lábak, stb. ...mindezeken az alakokon kivehetők különösen a Herkulesen az izmok, árnyékok... "
(...Das zweite Bild stellt das Atelier des Herrn Daguerre vor; es bleibt an Klarheit und Vollendung hinter dem ersten etwas zurück, vermut¬lich weil in dem geschlossenem Raume eines Zimmers die Beleuchtung nicht so kräftig sein konnte als unter freiem Himmel. Wir sehen hier im Vordergrund einen Herkules (Gypsstatue), der am hellsten ge¬halten ist und daher auch am deutlichsten hervortritt. Neben ihm liegt eine Sphinx am Boden, mehrere einzelplastische Gegenstände, als Hände, Füße usw. füllen den Zwischenraum. Links im Hintergrunde stehen die Grazien, als Chariathiden eine Schale tragend. An allen diesen Figuren, besonders aber am Herkules ist jeder Muskel, jeder.  Schatten und Halbschatten, auf das deutlichste ausgedrückt...)
Hát a csendélet mint látható egy kissé másképp fest. Nem Herkules vagy Szfinx szobor van rajta és a többi dolog sem karok és lábak, de a korabeli újságíró mitológiai, műtörténeti és anatómiai ismereteket leszámítva egész elviselhetően leírja a képet. Sokat nem kockáztatott, fényképes sajtó még sokáig nem volt és a lemezek is visszakerültek a tulajdonosokhoz.
Jó lenne tudni vajon honnan került a gyűjteménybe a kép a Fox Talbot Múzeum szerint Gernsheim 1950 körül vásárolta Angliában.

Kiegészítés, a Metternich-féle képen látható tárgyak szakszerű leírása: Jobbról balra (mert a kép oldalfordított):  Három grácia, az eredeti panel mielőtt a Louvre-é lett (onnan szerezhette Daguerre ezeket a kis izéket is), a Petits-Augustins temlomban volt (ahol a francia királysírok egy része), és ez eredetileg Germain Pilon (1560-1563), halotti szobra, amely egy II.Henrik szívét tartalmazó urnát tartott. Daguerre a szobor egy kisebb változatát helyezte képre amit Klemens von Metternich osztrák miniszternek küldött 1839 augusztusában.  Ezután egy dekoratív pilon (valószínűleg a késői XVIII. vagy a korai XIX. századból), egy gótikus épitészeti elem másolata, egy Jupiter Tonans  (Mennydörgő Jupiter, villámokkal a kezében - XVI--XVII. századi, francia vagy olasz szobor lehet). És egy Edward Baily féle Éva (szökőkút-szobor másolata) de háttal. (Arago is kapott három képet, ahogy dukál és az egyiken elölről látható. Ezek a képek az alábbi linken megnézhetőek.) Forrás: Stephen Pinson,  Daguerre, expérimentateur du visuel http://etudesphotographiques.revues.org/index345.html

 Linkek:

Wikipédia, Boulevard du Temple (dagerrotípia): http://hu.wikipedia.org/wiki/Boulevard_du_Temple_(dagerrotípia)

Wikipédia, V. Ferdinánd magyar király-: http://hu.wikipedia.org/wiki/V._Ferdinánd_magyar_király
Die Geburtsstunde der Fotografie - Meilensteine der Gernsheim-Collection. Reiss-Engelhorn- Museen, Mannheim vom 9. September bis zum 6. Januar 2013: http://www.rem-mannheim.de/ausstellungen/aktuelle-ausstellungen/geburtsstunde-der-fotografie.html

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.http://archfoto.atspace.eu/klexframe.html

Régebbi bejegyzések a témában:

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.